Édes élet

rég nem írtam... nem volt mit, nem volt miért...

küzdök... a fogyókúrával (- kevés sikerrel), a munkámmal (- kissé több sikerrel), a kapcsolatommal (- több-kevesebb sikerrel)

sajnos mindig mindenben a párhuzmokat keresem, s ez sokszor nem segít... 

Olvastam az Elle-ben egy nagyon jó cikket... - az embernek el kell fogadnia, hogy nem  feltétlenül azzal éli le az életét, akit a legjobban szeretett,szóval hoyg Huffnagel Pisitk voltak, vannak és lesznek, s kell is hogy legyenek, de szükség van Mézga Gézára is, hsiz nélküle sosem vált volna mítosszá a Huffnagel Pisti....

S azt is el kell fogadnunk, hogy néha mi válunk Mézga Gézává, s a mítoszok árnya kísért életünkön át...